Kísérlettől a művészetig: Man Ray fotográfiái

Kísérlettől a művészetig: Man Ray fotográfiái

Sajtóanyag és információk a kiállítással kapcsolatban:

A kiállítás áttekintést nyújt a huszadik század fotográfiai nyelvezetét megújító művész fényképészeti munkásságáról a kísérleti művektől a szürrealizmust idéző divatfotóiig. A Philadelphiában született Man Ray (1890-1976) művészetében a dadaizmus és az avantgárd festészet mellett pályájának korai szakaszától foglalkozott az akkor még újnak számító médium kísérleteivel és kifejezésmódjaival. Nevéhez kötődnek az úgynevezett „Rayogrammok” – Man Ray a nagyítógép alatt a papíron árnyékot vető tárgyak és anyagok alkotta kompozíciók mellett beavatkozott a nagyítás folyamatába, hogy egyedi hatású nyomatokat készítsen, hogy a kamerát nem mint a világot dokumentáló, hanem mint műalkotásokat előállító eszközt értelmezze. Művei a későbbi generációk számára mintát és kiinduló pontot jelentettek.

A tárlattal bepillantást engedünk a művész korai munkáitól a második világháború után készült alkotásaiig, megismerhetjük önarcképeit és nőkről készített portréit is, melyek sokszor olyan szituációkat mutatnak, amelyek elrugaszkodnak a valóságtól, humorosak, a korabeli művészeti világ inspirációinak elemeit mutatják. A kiállításon a néző nemcsak egy rendkívüli művész gondolkodásmódját és képi vízióját ismerheti meg több mint száz alkotáson keresztül, hanem bepillantást nyerhet a huszadik század első felének játékos, kísérletező művészi attitűdjébe is, ami mindent megengedett, ami a kép megújításához járulhatott hozzá.

Kurátor: Petrányi Zsolt művészettörténész

Megnyitó: december 8-án 16 órakor.

A kiállítást megnyitja: Kincses Károly muzeológus, fotótörténész, a Magyar Fotográfiai Múzeum alapítója.

Közreműködik: Horváth Marcell zongoraművész

A kiállítás kísérőprogramjai:
Tárlatvezetések:

12. 08. 18:00 Petrányi Zsolt kurátor, művészettörténész
12. 09. 14:00 Gerhes Gábor Munkácsy-díjas képzőművész
12. 12. 17:00 Varga Tamás fotográfus
12. 19. 17:00 Lépold Zsanett főszerkesztő, Artmagazin on-line
01. 26. 15:00 Fátyol Viola fotográfus
02. 24. 17:00 Petrányi Zsolt kurátor, művészettörténész

Workshop:

01.26. 16:00 Barakonyi Szabolcs fotós, rovatvezető (index.hu, fotórovat) – Urbán Ádám fotográfus, a Pictorial Collective tagja – Varga Tamás fotográfus

A kiállításhoz kapcsolódó művészeti foglalkozásokról bővebb információ:
Fotólabor, storyboard, fotomontázs és fotogram

Együttműködő partner: Marconi Alapítvány

A test

A meztelen testről készített rajzok a 19. század gyakorlatában a művészeti tanulmányok alapjául szolgáltak. A festett akt a művész keze alatt idealizálta a testet, általánosságban hirdette a női test szépségét vagy a férfiizomzat arányosságát, a görög hagyományokat átörökítve a 19. század kultúrájába. Az aktfénykép ezért kezdetekben nem versenyzett a festmények színes világával, az 1800-as évek második felében inkább pikáns kuriózumnak vagy a művészek számára segédeszköznek számítottak a meztelenséget ábrázoló felvételek. Ma a női test bármennyire is a reklámipar sokszor túlzottan szexualizált fétisének tűnik, el kell fogadnunk, hogy Man Ray idejében a meztelen női test még tiszta esztétikumot képviselt, a szépség közmegegyezésen alapuló szimbólumát. Aktfotói a huszadik század elejének új stílust követő, modern életformát élő nőinek tiszta képei, amelyek környezetük minimalizmusával, apró tárgyi utalásaikkal és kompozíciójukkal nyerik el jelentésüket. Képei egyrészt tipikus festménybeállításokat követnek, olyan pózokba állítja modelljeit, melyek gyakori műtermi szituációk, megszokott mozdulatok a művészeti ábrázolásban. Művei másrészt azonban kiléptek a megszokott keretekből és a modern fotográfia megoldásait keresték e nagy tradícióval rendelkező műfaj megújításához.

A női portré

Man Ray Marchel Duchampon keresztül ismerte meg a művészvilágot, portrékat körülbelül 1916 óta készített. Arckép-megörökítő tehetsége hamar ismertté vált, ezért igen sok megrendelésnek tett eleget. Ezeken nem csak a modern fotográfia új kompozíciós elveit gyakorolta, de a fényképezés anyagaival folytatott kísérleteit is alkalmazta – avantgárd portrékat készített. A pszeudo-szolarizáció révén például az arcképeket éles kontúrral szegélyezte, amelyek rajzos karaktert adtak a fejformának, de használta a pozitív-negatív képek egymásra nagyítását is. A műveken látható személyek ebben a válogatásban mind nők, ismert – mint Gertrude Stein – és kevésbé beazonosítható arcokat látunk, amelyek mind más és más beállításban vagy nagyítási eljárással „trükközött” képeken jelennek meg. Több munkán feltűnik Kiki de Montparnasse énekesnő,  Man Ray párizsi első szerelme, vagy a későbbi, 1929-től életébe belépő múzsa, Lee Miller, aki kreatív fényképészként segített Man Raynak a kísérletek „stabilizálásában”, azaz olyan módszerekké fejlesztésében, amelyek újra és újra megismételhetők. A női portrék a húszas-harmincas évek modern női előtti tiszteletről szólnak, általánosan egy felszabadult, energikus időszakról, amelyben az életvitel gyökeresen megváltozott, és melyet Man Ray a környezetében lévő művészismerősök és a kultúra világában mozgó személyek bemutatásával is tudott érzékeltetni.

A kor-kép

A divatfényképezés története 1856-ra vezethető vissza, amikor III. Napóleon udvarában Adolphe Braun megjelentetett egy kis könyvet, amelyben a kor első modelljéről, Virginia Oldoiniről készített  fotói jelentek meg, bemutatva az udvar divatját. A divatfotó széles körben, mint reklámeszköz és mint a ruhadesign művészi kiemelésének eszköze, sokkal később terjedt el. Az első divatmagazinok, a Harper’s Bazaar 1867-től még csak rajzillusztrációkkal rendelkezett, a nyomdatechnika változása és a fotók reklámértékének növekedése kellett ahhoz, hogy az újságok fényképeken mutassák meg a kor divatját. Az első fényképész, aki a ruhában és a modell együttesében rejlő művészi értéket kívánta bemutatni, az az Edward Jean Steichen (1879–1973) volt, akit az Art et Decoration című újság bízott meg divatfotók készítésével 1911-ben. A divatfotó azóta képet ad a korról, az egyre modernebbé váló nők életfelfogásáról és a ruhákhoz való viszonyáról.

Man Ray a húszas évek elejétől készített divatfotókat a Harper’s Bazaar-nak és a Vogue-nak. Különleges érzéke az alakfotózáshoz tiszta, elegáns, jó kompozíciójú képeket eredményezett. Mégis, azok a képei tették e területen feledhetetlenné, amelyeken a szürrealizmus iránti vonzalmát tudta megmutatni. Ray afrikai ékszereket, gyöngyfüzéreket is használt az egyik itt bemutatott sorozatához, hogy játékot vigyen a modellfotózásba, humort és bohémséget párosítson az extravagáns ékszerek bemutatásához.

Galéria:

Iratkozzon fel hírlevelünkre


menü