Mániás interjú Varga Tamással

Mániás interjú Varga Tamással

Szombaton megnyílt a MÁNIA. Csendes stratégiák kiállítás, melyben öt művésznő (Benczúr Emese, Imre Mariann, Szíj Kamilla, Szira Henrietta és Tarr Hajnalka) tematizálja a mániát mint meditatív öngyógyító folyamatot; elmélyült, aprólékos és monoton cselekvést. A mánia és művészet viszonyáról és a gyermeki mániákról kérdeztük Varga Tamást gyermekpszichiátert, zenészt és fotóst.

A „mánia” egy könnyen megragadható, de nehezen kifejthető, szemantikailag terhelt fogalom. Mit jelent számodra a mánia? És esetleg milyen pozitív velejárója lehet az egyén számára?

A mánia mint pszichiátriai fogalom, zavar felhangoltsággal, kritikátlansággal, gátlástalansággal járó kóros elmeállapot, leegyszerűsítve a depresszióval ellentétes hangulat jellemzi. A hétköznapi beszédben a mániát ma már más jelentéssel használjuk. Ha azt halljuk, valakinek ez a mániája, akkor arra gondolunk, hogy valaki szenvedélyesen és visszatérően csinál valami, ragaszkodik valamihez, ismétlődően hajlamos valamilyen tevékenységet végezni. Ez az értelmezés közelebb áll a pszichiátriában is használatos kényszergondolatokhoz és cselevésekhez, amikor visszatérően és fokozódó szorongás szinttel jelentkeznek késztetések valamit megtenni, bármennyire is értelmetlen az. Mindenkinek vannak apró kényszerei (mániái), a hobbik nagy része ide sorolhatók, ezek kórosnak csak akkor mondhatók, ha a hétköznapokat nagymértékben negatívan befolyásolják, más mindennapi teendőikben korlátozzák az embert.

Nekem a mánia mindenképpen a szenvedélyt jelenti. Szenvedélyesen és visszatérően csinálni valamit. Az alkotás nagymértékben hordozza a szenvedélyességet és kényszeres vonásokat. Szenvedélyesen művelni valami szenvedéssel is jár, de számos pozitív vonzata is lehet: segít az önismeretben, önmegvalósításban, identitás megerősítésében, megjelenik az elvégzett tevékenység öröme (szemben a pszichiátriai szempontból kényszeres rituáléktól) haszna, egyéni és közösségi értéke. A mániák segítségünkre lehetnek a hétköznapokban, stabilitást adnak, kiszámíthatóbbá válik a belső és a külső tér, jobban eligazodunk a világban.

Fotózol, zenélsz, alkotsz a gyermekpszichiátria mellett. Milyen kapcsolatot látsz a művészet és az (ön)gyógyítás között?

Az emberiség fejlődésében a művészetek jó útitársnak bizonyultak, évezredek óta ismert a lélekre kifejtett jótékony hatásuk. Visszagondolhatunk a MODEM-ben nem régen látott Man Ray kiállításra. A monománia a dadaista attitűd egyik megnyilvánulási formája volt. Kurt Schwitters (akit a náci Németország őrültnek titulált) művészetét akár kényszeres gyűjtögetésként is le lehet írni, ahogy nagyvárosi hulladékokból konstruálta műveinek egy részét.

”soha senki sem tárgyalta úgy a művészi alkotás vagy megértés folyamatait, hogy egyszersmind ne beszélt volna pszichológiáról is” (R. Arnheim).

A művészetek kapcsolata a pszichopatológiával nagyon gazdag. Híres alkotók (pl. Van Gogh, Frida Kahlo) pszichiátriai megbetegedései a nagyközönség figyelmét is felkeltették a művészetek és a mentális zavarok kapcsolatára: a lelki zavarok hogyan bukkannak fel alkotásaikban, lefolyásuk hogyan befolyásolja az alkotói folyamatot, a kreativitást stb.

Az alkotás és a lélek egymásra hatása közismert, maga az alkotó folyamat hat a személyiségfejlődére, önismeretre, érzelmi életre, szocializációra, szorongáskezelésre és még számos egyébre.

A pszichiátriai betegek állapota a művészet eszközeivel befolyásolható, a művészetterápia új kommunikációs csatornákat nyit meg. A korábban saját világába zárkózott, verbálisan nehezen megnyilatkozó ember megtalálhatja a kifejezés útját „átlagember” társai felé is. Megoldódik „képi nyelvük”. A nyilvánosság elé kerülő alkotások növelik a toleranciát és csökkentik a félelmet, fenntartásokat a társadalom irányából.

A terápiás haszon mellett, a művészeti alkotások elemzésével nyomon követhetők az ép és kóros lelki folyamatok változásai – hasonlóan a gyermekrajzokhoz, ahol a gyermek kognitív fejlődésére, bizonyos személyiségjellemzőkre, aktuális lelkiállapotra, kreativitásra stb. lehet következtetni.

Orvosként gyerekekkel foglalkozol. Habár nehéz kategorizálni a „mániát”, főleg egy gyermek esetében, találkoztál már fiatalkorú mániás pácienssel? Mit jelent egy gyereknél a mániás viselkedés?

Hétköznapi értelemben a gyerekeknek is megvannak a maga mániái, a gyerekeknél a rutinokhoz való ragaszkodás teljesen szokásos és szükséges, biztonságérzetet ad. A megjósolható dolgok a kiegyensúlyozottság alapjai lehetnek (pl. a szokásos jóéjtpuszi). Az ettől való eltérés feszültséget okozhat.

Sajnos a gyermekpszichiátriai praxisban találkozom pszichiátriai értelemben használatos mániával és kényszerbetegséggel, amiről korábban már néhány szót ejtettem.

Mindenkinek van mániája! Mi a te csendes stratégiád?

Nekem is rengeteg kisebb és nagyobb, olykor magamat vagy a környezetemet bosszantó „mániám” van. Az „igazi mániám” az alkotás! Az alkotáshoz, a fotográfiához való viszonyulásom is szenvedélyes és kényszeres elemeket tartalmaz…

…az is mániám hogy a fotográfiákat kézbe kell venni, míg a monitoron vannak nem is léteznek.

Iratkozzon fel hírlevelünkre


hungarian english

menü