Korhatáros performansz éjfélkor

Korhatáros performansz éjfélkor

A Hodworks meztelenséget színre vivő – épp ezért korhatáros –, Szólók című performansza a Megrajzolt Érosz kiállításon lesz látható a MODEM-ben. A Múzeumok Éjszakáján, azaz június 24-én pontban éjféltől bemutatott program válogatott szólóakciók, hatásos „jelenések” gyűjteménye.

Az előadásról

Adott időben egy előadó, egy akcióban, egyfókuszú figyelemben jelenik meg. Egyrészről így a művészek maguk is kapcsolódnak a közönséget alkotó emberek csoportjához, egyúttal pedig a közönségnek felelőssége lesz a színházi élményben. Mindez lehetőséget kínál arra, hogy előadó és néző összetettebb viszonyba kerüljön egymással. Éppúgy, mint amikor időt szánunk arra, hogy megismerjünk valakit, s ennek hatására megnő a kötődés. A nézőktől érkező reakciók színezik a jelenidejű színpadi cselekvést, ami játékba hoz egy változó, ismeretlen tényezőt.

Az idő közrejátszik abban, hogy nemcsak megfigyelők vagyunk, hanem az általunk elmondható történetek díszletét is mi alkotjuk. Egy találkozás belső történései és dinamikája elkezdenek a jelentés tartományában működni. Mit jelenthet számunkra mindez és mivé válhatunk a találkozás által?

A társulat támogatói: EMMI, NKA, SÍN Kulturális Központ.

Gondolatok a művészektől

„Egyedül állok a szemetek kereszttüzében. Az egyetlen tájékozódási pontom mélyen, a hússal díszített gazos csontvázamon belül trónol. Két üvegszem nem győzhet le egy sereget, egy száj sem adhat választ egy tömeg kérdéseire, az én egyetlen lyukam sem elégítheti ki egy élvhajhász tolvaj éhségét. Lehet, hogy egy egyszerű érintésnek lenne értelme? De akkor félő, hogy a függő természetünk elkezdené megfojtani és kővé változtatná azt a megmagyarázhatatlan titkot. Fogadd el és lásd e titok nem kielégítő, mégis természetfeletti szépségét.” (Molnár Csaba)

„Szeretem, ahogy a napfény megtörik a szemközti erkélyajtón. A formák olyan szilárdak, hogy azt érzem, meg tudom fogni és meghajlítani az árnyékokat. Amikor időt szánok arra, hogy meglássak valamit vagy valakit, a dolgok kapnak egy ilyen csodaszerű réteget. Nehéz megérteni, hogyan alakul egy ilyen textúra az univerzumban. Egyszer a napnak is meg kellett születnie és a körülöttem lévő mindeneknek, hogy így lássam. Talán idebent megfosztom magamat a saját létezésemtől. Minden matéria. És én gyakran foglalkozom a láthatatlannal. Ha teljesen lecsendesülök, ezek a láthatatlan dolgok is hajlíthatók. A szépség lehetőség arra. hogy észrevegyünk valamit.” (Marcio Kerber Canabarro)

„Nem a színpadon jelenlévő ember és emberek közötti kapcsolaton keresztül akartam​ kommunikálni, hanem a néző(k) és az előadó között létrejövőn keresztül. Ez nem egy hierarchikus viszony a néző és előadó között, hanem horizontális érzetű. Tapasztalom magamon, hogy különböző emberek jelenlétében mássá válok, máshogyan reagálok. Előfordul, hogy úgy, ahogyan nem is szeretnék. ​Ennek a mozgékonyságnak a felismerése, tudatos kezelése, ​a hatás és reagálás gyorsasága, milyensége formálja a emberek közötti kapcsolatot. Izgatott ennek a kommunikációnak a milyensége, gazdagsága, hogy mennyire határozza meg, mit érzek, érzékelek, gondolok.” (Hód Adrienn)

Az alkotók

Alkotótársak és előadók: Marcio Kerber Canabarro, Molnár Csaba
Zene: Coil, GG Allin, Vini Vici
Zenei szerkesztő: Gryllus Ábris
Jelmez: Németh Anikó és az alkotók
Fény: Mervel Miklós
Dramaturg: Szabó-Székely Ármin
Koreográfus: Hód Adrienn

A fotókat Dömölky Dániel készítette.

Iratkozzon fel hírlevelünkre

hungarian english

menü