Megalázott embervilág – Stációk 8.2

Megalázott embervilág – Stációk 8.2

Az igazságérzetéről és szókimondásáról ismert Munkácsy-díjas művész már pályája legelején is ironikus felfogású, de akkor még organikus, absztrakt faplasztikák segítségével szembesítette közönségét a gyarló emberi tulajdonságokkal, helyzetekkel.

Megnyitó: március 18-án 16 órakor a MODEM 3. emeleti kiállítóterében.

Lois Viktor (1950) nemcsak a kiselejtezett fém alkatrészekből vagy a védjegyévé vált mosógépdobokból összeszerelt különleges bútor-, jármű-, bodybuilder és hangszerszobrai révén vált a magyar képzőművészet egyik legeredetibb képviselőjévé.

Munkásságának egyik ihletője szülővárosának, Tatabányának a nagyipari környezete, a használaton kívül maradt bányatelepek mementóként hátrahagyott gépparkja. Pályakezdése idején fotókkal, diákkal, filmmel rögzítette a bányászat által „felélt” vidéki környezetet, és a talált tárgyakból képtelennek tűnő, mégis logikus szerkezeteket, játékos asszociációkat teremtett.

1974 óta rendszeresen járt Szentendrére, ahol aktívan részt vett a neoavantgárd szellemiségű Vajda Lajos Stúdió tevékenységében, majd 1982-ben a városba költözött. Egymást követő sorozatokban születtek alkotásai, amelyeket – mintegy lezárásként – önálló kiállításokon mutatott be. A bútor-, majd járműprogram után készült a nemzetközi hírnevet jelentő hangszerszobor-széria, amellyel 1993-ban szerepelt a Velencei Biennálén. Ez adta a törzsanyagát a tatabányai Szabadtéri Bányászati Múzeumban 1996-ban megnyílt, Hangfürdő című önálló, állandó kiállításának, 1997-ben pedig ehhez kapcsolódóan kezdte meg működését a Nemzetközi Fémszobrász és Zenei Alkotótelep. A hangszerszobrait megszólaltató Tundravoice nevű zenekarával rendszeresen fellépett itthoni és külföldi fesztiválokon.

Az újabb sorozatot, a testépítő gépeket követően 2002-ben fejezte be a tizenkét hangszerszobrot magában foglaló Zeneoltárt, valamint a performanszokra, koncertek előadására alkalmas Konténerember projektet.

2005 óta Amerikában, a Boston melletti Actonban él, alkotótársa Yin Peet szobrászművész, akivel a Contemporary Arts International művészeti központot vezetik.

Tíz éve formálódik és gyarapodik az emberi kapcsolatrendszert, konkrétan az embernek a másik ember általi megalázását középpontba helyező legújabb sorozata, amelynek a most látható nyolc darabja egy elektronikusan, gombnyomással működésbe hozható, mosógépdobbal kiegészített fém tartóvázból és az ehhez rögzített, elnagyolt kidolgozású, ember nagyságú faszoborból áll. Ha beindul a mozgatásuk, akkor a mechanikus szerkezet mobileleme rázkódó-robbanó erővel ér a szoborhoz, és a fémesen ütődő hanghatás mellett lassan és visszatarthatatlanul koptatja a plasztikát, amelyet az idő múlásával a folyamatosan alatta gyűlő apró faforgácsok is jeleznek

A nézőnek nemcsak a gombnyomással járó következményt, hanem a saját felelősségét is fel kell ismernie abban, hogy működésbe hozza-e a mechanizmust. Emellett azonban elgondolkodhat azon is, hogy volt-e hasonló, élő szituációban, és vajon melyik oldalon. A Lois Viktor egész művészetét átszövő ironikus felvetés azonban itt sem hagy minket magunkra: ne feledd, csak az tud állva maradni, akinek van gerince, amit az egyik szoborba faragott nyíláson benyúlva meg is tapogathatsz.

Te megnyomod a gombot?

Kurátor: Bodonyi Emőke

Iratkozzon fel hírlevelünkre

menü