Megrajzolt Érosz

Megrajzolt Érosz

A Múzeumok Éjszakáján a MODEM-ben látható Auguste Rodin A csók című – a Szépművészeti Múzeum által 1968-ban megvásárolt – bronz szobrához kapcsolódva a Megrajzolt Érosz című kiállítás az Antal–Lusztig-gyűjtemény és a Déri Múzeum Medgyessy Ferenc-gyűjteményének akt- és testi szerelem ábrázolásaiból nyújt válogatást.

„Az akt az újkori művészet egyik legizgalmasabb paradoxona: az antik műfaj újra felfedezésébe és alkalmazásába integrálni kell a keresztényi tanításokat a testről és az emberről. Vagyis az antik aktban rögzített eszményi formához és a sokszor hangsúlyozott érzékiséghez hozzá kell igazítani az ó- és újszövetségi tanításokat – leegyszerűsítve – például a test bűnösségéről (Éva és Ádám), Istentől eredő tökéletességéről és a megváltásban értelmet kapó szenvedéséről (Jézus). Nincs abban semmi meglepő, hogy a reneszánsz festészettől kezdődően az akt, illetve az erotikus jelenetek rendszerint görög-római mitológiai alakokban, mitológiai történetekben kapnak ábrázolást, így a test jellemzően eszményített megmutatása mindig valamilyen történet megnyugtató és eltávolító keretében jelenik meg. Azok a festmények és metszetek (metszetgyűjteményekben vagy például regények illusztrációjaként), amelyek a szexualitást a lehető legközvetlenebbül, a pontos kulturális kontextualizálástól és a szublimálás »megnyugtató« folyamatától mentesen teszik láthatóvá, idővel tiltás alá vonódnak, létezésüket a 19. századtól a titok, a lappangás, a rejtőzködés határozza meg, illetve a leválás a »magas« művészetekről.

A test ábrázolása idővel nyelvi és ismeretelméleti problémává is válik, majdhogynem lehetetlen szakszerűen megvonni az akt, az erotika, a pornográfia – és így tovább – határait, nem beszélve helyükről a mindenkori kultúrában.

Az akt tehát egy marék gyöngy: rácsodálkozunk a testek koncentrált szépségére a vásznon vagy a papíron, ám amikor szavakká próbáljuk formálni a testek ábrázolását, azonnal százfelé gurul: a testről való beszédet a különféle speciális diskurzusok ugyanis irigyen kisajátítják. Az orvosi-anatómiai szaknyelv analitikus szókincse, a költészet szublimáló-nyelvteremtő metaforái, a zsidó és keresztény teológiai tézisek a test értékéről és helyéről, a filozófiai gondolkodás örökös kérdésfeltevései test és lélek kapcsolatáról, a gyermeki nyelv esetlenségei persze csak látszólag tudják elfedni azt a nyelvi-kulturális alaphelyzetet, hogy a civilizáció történetével párhuzamosan a testről, a testi funkciókról, a belőle eredő érzékekről, a hozzá kapcsolódó elementáris élményekről való természetes beszéd eltűnik.” (Bódi Katalin)

A 2. emeleti tematikus tárlaton elsősorban klasszikus modern művészek munkáiból láthatók grafikák, tanulmányrajzok és akvarellek. A képek közt éppúgy helyet kapnak a spontán vonalhálók kuszaságával megrajzolt vázlatok, mint a pontosan megkomponált, befejezett grafikák. A hitelesen ábrázolt mozdulatok és formák, valamint a test harmóniájának tökéletes megfogalmazásai reményeink szerint hatással lesznek a befogadók érzelmeire is.

Kiállító művészek:

BOKROS BIRMAN Dezső, BORBEREKI KOVÁCS Zoltán, BORTNYIK Sándor, FÉMES BECK Vilmos, FERENCZY Károly, GULÁCSY Lajos, KERÉNYI Jenő, KERNSTOK Károly, LAKNER László, MATTIS TEUTSCH János, MEDGYESSY Ferenc, MOHOLY-NAGY László, ROZSDA Imre, SZALAI Kata, TIHANYI Lajos, VILT Tibor

Iratkozzon fel hírlevelünkre

menü