Machine Imaginaire

Machine Imaginaire

Vera Molnar algoritmusai

Vera Molnár Franciaországban vált világhírűvé, de a hazai közegben is a kortársak legnagyobbjai között tartják számon. A több mint 70 éve Párizsban élő magyar képzőművész a számítógépes művészet úttörője, aki a személytelen (számító)gép használatával is képes emberközeli, a művész személyiségét, képzelőerejét tükröző alkotásokat létrehozni. Vera Molnár fáradhatatlan, kísérletező munkásságában a számítógép csak egy eszköz, amely a végtelen kombinációk és a véletlen generációk lehetőségét teremti meg, miközben az irányítás a művész kezében marad. A MODEM-ben látható tárlat a Kiscelli Múzeum – Fővárosi Képtár (Róka Enikő és Cserba Júlia által rendezett) kiállításának kibővített változata.

Vera Molnár, A la Recherche de Paul Klee (részlet), 1970.
The Anne and Michael Spalter Digital Art Collection©

A több mint 70 éve Párizsban élő magyar képzőművész a számítógépes művészet úttörője, aki a személytelen (számító)gép használatával is képes emberközeli, az alkotó személyiségét, képzelőerejét tükröző munkákat létrehozni. Az örökké kísérletező, fáradhatatlan Vera Molnar a machine imaginaire elvének kidolgozásával az esztétikai alapokra helyezett algoritmikus műalkotás alapjait fektette le: egy gépet definiált, amely adott szabályok szerinti programnak megfelelően működik és generál műalkotásokat. A döntés azonban itt is, mint minden alkotó folyamatban, a művészé, így az éppúgy része az alkotásnak, mint az algoritmus felépítése.

Vera Molnar 1924-ben született Budapesten, a világ mégis Franciaországból ismerhette meg. Bár 1942–47 között még a Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult festőként Szőnyi Istvánnál – ahol megismerkedett Fiedler Ferenccel, Reigl Judittal, Pán Mártával és Hantai Simonnal, akikkel később Párizsban újra találkozott –, már ’47-től Párizsban él és dolgozik. Sokáig csendben, érdeklődés nélkül alkotott. Ötvenkét éves volt, amikor 1976-ban első egyéni tárlatát megrendezte a Politechnic of Central Londonban, geometrikus absztraktnak titulált, ám azon túlmutató munkáiból. Vera Molnár művészete ugyanis különösen unikális, eltért a kor konkrét művészei által követett fő irányoktól, vizuális gondolkodása leginkább algoritmikus: a matematika, a játékosság és a véletlen fontos szerephez jutott műveiben. Férjével, François Molnarral közösen dolgozták ki önálló rendszerüket, mely a modern tudomány és művészet szoros kapcsolatából táplálkozik, s amely sok tekintetben előre jelezte az évtized művészeti, technikai fejleményeit.

Vera Molnár londoni egyéni tárlatát követően egyre inkább a figyelem középpontjába került, napjainkig számtalan egyéni és csoportos kiállításon vett részt. Ma már a számítógépes művészet origójaként ismert, annak rendkívül nagyhatású alkotója. Úttörő szerepe a generatív művészetben, a struktúra és a véletlen összekapcsolásában, valamint esztétikai szerepének hiteles tisztázásában van.

A MODEM-ben látható kiállítás az életmű valamennyi állomását érinti, sajátos kurátori rendezőelv szerint. A Vera Molnar ouvre ezúttal ugyanis a hazai magángyűjtők több évtizedes gyűjtésére és fókuszaira épít, egy olyan világhírű képzőművész munkásságát mutatva be ezer négyzetméteren, akit mára a hazai közegben is a kortársak legnagyobbjai között tartanak számon.

Kurátor: Süli-Zakar Szabolcs DLA

Iratkozzon fel hírlevelünkre


hungarian english

menü