Korniss Péter: Betlehemesek

Korniss Péter: Betlehemesek

Korniss Péter pályája elejétől fényképez népszokásokat. Ezek között az egyik leggazdagabb magyar dramatikus játék a betlehemezés. A MODEM-ben ezúttal huszonegy, nagyméretű fotója látható, melyből tíz munka a Déri Múzeum tulajdona.

Úgynevezett „beállított” betlehemes fotói a legkülönfélébb környezetben jelenítik meg a népszokást és annak megidézőit: a betlehemesek hol a kortárs kiállítótér udvarán, hol egy lakótelepen, hol pedig egy bevásárlóközpont belső terében tűnnek fel.

Korniss Péter először a Bács-Kiskun megyei Szakmáron, majd a Tolna megyei Kakasdon dolgozott, ahol 1945-ben letelepített bukovinai székelyek élnek. Ezután került a somogyi Vörs községbe. Fotózta a faluban járó betlehemeseket vagy a háznál zajló eseményeket, ahogy egy kis közösség tagjai maguknak eljátsszák és felelevenítik Jézus születésének történetét a Megváltó emlékére. A képek Dömötör Tekla Magyar népszokások című könyve számára készültek.

A világ, benne a falu és annak hagyományai megváltoztak. És megváltozott a hagyományhoz való viszony is. Korniss Péter egész életművének egyik fő jellegzetessége ennek a változásnak a megragadása. Az ezredforduló táján készített először beállított betlehemes képeket. Az a gondolat vezette, hogy a reklámfotózás vizuális eszköztárával mutassa meg mindazt, ami a múltból megmaradt. A beállítások kompozíciója az egykori (vándor)fotográfusok képeit idézi. Ezek egyik fontos jellemzője az ünnepélyesség: ahogyan a szereplők önmagukat kívánták megörökíttetni utódaiknak, az örökkévalóságnak. Így készültek hordozható, semleges háttér előtt a beállított, megrendezett képek a hagyományőrző csoportok tagjairól.

Ezekből a fotográfiákból született a Betlehemes című kötet. Kornisst még ezek után is foglalkoztatta a hagyomány és a jelen közötti feszültség megragadása. A megoldást a 2006-ban Debrecenbe költözött Betlehemes Találkozó hozta meg. A csoportokat ott fényképezte, ahol felléptek. A fotográfus „csak” annyit tett, hogy az adott helyszínen elrendezte a szereplőket. Így születtek a stilizált képek plázában, lakótelepen, buszmegállóban, graffitis fal előtt, kortárs művészeti múzeumban.

Korniss úgy tanulta a néprajzosoktól, hogy egy népszokás akkor kezd kihalni, amikor azt már csak gyerekek adják elő. A legújabb „debreceni” sorozatban azonban kizárólag felnőtt csoportokat örökített meg. Azokat, akik a népszokás ma is autentikus képviselői, őrzői, gyakorlói, megélői. A fotókon így nemcsak feszültség teremtődik a népszokás és a szokatlan helyszín között, hanem egyensúly is. Egyensúly múlt és jelen között.

Iratkozzon fel hírlevelünkre

Magyar angol

menü