Art deco a pusztán Sajó István (1896–1961) és műve

Art deco a pusztán Sajó István (1896–1961) és műve

A modern építészet megújítója, a Debrecenben született Sajó István életművéből látható tárlat 2016. december 9-től 2017. február 26-ig a MODEM 2. emeleti kiállítóterében. A tárlat kurátora: Szoboszlai Lilla és Térey János.

A Sajó István munkásságát bemutató kiállítás igyekszik átfogó képet adni az építész teljes életművéről – az art deco épületeitől a modern, funkcionalista köz- és magánépületeiig. A MODEM-ben megtekinthetők az építész szabadkézi rajzai, tervei, a megvalósult épületek korabeli és mai fotói. A tárlat egyik érdekessége Sajó dolgozószobája, amit az általa tervezett art deco bútorokkal és tárgyakkal rendeztünk be. A mintegy 300 m2-en a hagyományos dokumentumok és fotók mellett interaktív, digitális elemekkel is találkozhat a néző.

Virtuálisan sétálhatunk a Sajó tervezte New York-i épületek között vagy megcsodálhatjuk a Hatvan utcai izraelita bérház art deco lépcsőházát. De korabeli filmhíradók segítségével feltárulnak Debrecen 1930-as, 1940-es éveinek kulturális és közéleti eseményei is. A kiállítás mellett kétnyelvű, 64 oldalas katalógusban Térey János tanulmánya összegzi Sajó izgalmas, kalandos életútját.
Sajó István

Debrecenben született a millennium évében, asszimiláns zsidó polgárcsaládban. Bár Amerikában nagy karriert futott be, honvágyával küzdve mégis hazajött az alföldre, és a többnyire földszintes cívisutcák népi klasszicista polgárházai között megépítette izgalmas, tágas, korszerű art deco épületeit. Ízig-vérig debreceni volt. A középületeket ingyen tervezte, a magánvillák terveiből –, amelyek közül több is megmaradt a Simonyi úton – tartotta fenn családját.

Felnőttként áttért az evangélikus hitre, mégis koncentrációs táborba vitték, ahonnan csodával határos módon, az egész család visszatért. A háború után a bombatámadást ért református nagytemplom rekonstrukcióját vezette, de ő tervezte a pályaudvar különleges szerkezetű betonhéját is. Nem csak kalandos élete, de halála is szép volt: az általa tervezett stadionban halt meg. Bevett szokás szerint sohasem kezdődött mérkőzés, amíg el nem foglalta helyét a tribünön. Aznap, 1961. március 11-én ugyancsak egy futballmeccs nézőjeként volt jelen, amikor utoljára dobbant a szíve. A tervező emlékének a következő találkozón néma fölállással adóztak a jelenlévők.

„Nyolcadikos koromban elhatároztam, hogy végigjárom Debrecen templomait, de tisztességesen ám. Úgy is lett. Így jutottam az elsők között a belvárosi, akkor Dimitrov, ma Miklós utcai evangélikus templomba. Az ottani lelkész mesélt róla, hogy a főépülethez hozzátoldottak volna egy karcsú tornyot a harmincas években.
’Tudod, kisfiam, Sajó tervezte volna. Aki a stadiont meg a Hatvan utca 6. számot is… Ismered? Igen, az a nagy, hússzínű ház a legelején. Ahol a 31-es busz megáll. Bejárta Amerikát, felhőkarcolókat tervezett New Yorkban. Mindene olyan szokatlan. Legalábbis a debreceni szemnek. Érthető, most nem is nagyon tartják számon. Téged érdekel? Él az özvegye, van két lánya. Nézd meg a telefonkönyvben.’”

(Térey János költő)

kapcsolódó programok

Iratkozzon fel hírlevelünkre

menü