Isten hozta csodaországban

Isten hozta csodaországban

Az „Isten hozta csodaországban” cirkusz előtt ráfutásos balesetet szenved egy Trabant és egy Opel.
Fénykép: Halle (Saale), 1991; Daniel Biskup / Bundesstiftung Aufarbeitung

„Mintha csak nyugati lenne” – a dicsérő szavak jól mutatják, hogy a keletnémetek milyen mércével mérték az NDK-s termékeket 1989-ig. A nyugatnémet áruk már ismerősek a televízióból, az ajándékcsomagokból és az Intershop üzletekből, ahol a kávé és a mosópor a nyugat illatával keveredik, és nyugati valutával kell fizetni értük. A valutaunióval 1990. július 1-jén az egész NDK egyik napról a másikra Intershop üzletté változik. A hazai termékek eltűnnek a polcokról. Már senki sem szeretné az állami termelőszövetkezetekben tartott tehenek tejét inni vagy a halberstadti virslit enni. A vásárlók végre valahára olyan csodaszámba menő termékeket szeretnének, amelyeket olyan sokáig nélkülözniük kellett. Mire azonban elmúlik az újdonság varázsa, és hirtelen újra megnő a kereslet az olyan keletnémet termékek iránt, mint a spreewaldi ecetes uborka vagy a Tempo-Linsen lencse, sok keleti gyártó már régen csődbe ment. Az a néhány keletnémet márka pedig, amely megállja a helyét az össznémet piacon is, már időközben szinte kivétel nélkül nyugatnémet kézbe került.

/részlet a Áttörés. Kelet – kültéri kiállításból/

Iratkozzon fel hírlevelünkre


hungarian english

menü